Oskar avagy a kezdetek!
Itt a tél. December vége felé már hiába szervezne túrát a Velorex Klub, nem valószínû, hogy sok résztvevõje lenne. Így gondoltunk egyet Karcsival, és elkezdtünk tervezgetni. Olyan régen mozdultunk ki itthonról, hogy nem elégedtünk meg pár száz kilométerrel. Ezzel egyidõben két kedves barátunk kitalálta, hogy velorexszel mennek a Budapest-Bamako versenyre, és sürgõsen kellett nekik a velojukra egy bõr. Ez adta az ötletet, hogy Csehországba utazzunk.
December 20-án hajnali 2 órakor indultunk, Pistivel fél négykor találkoztunk Gyõr határában, hogy átvegyük tõle azt a kék mûbõrt, amibõl az új velorexére varrják meg Csehországban a huzatot. Egyszercsak arra ébredtem, hogy állunk. Mint kiderült már Szlovákiában jártunk, amikor Karcsi megállt aludni. Délelõtt értünk Prágába, ahol néhány órás városnézésre is jutott idõnk, ugyanis az emberünk csak délután ért rá.
A találkozóra Prága egyik külsõ kerületében került sor. Mint utólag kiderült, hárman tartanak fenn egy hatalmas garázst, ami tele van felújítás alatt lévõ velorexekkel. A készeket máshol tárolják.
Estére kerestünk szállást. Az éjszakai mínuszok miatt letettünk korábbi tervünkrõl, miszerint a kocsiban töltöttük volna ezt az éjszakát is.Reggel, továbbindulásunk elõtt kitaláltuk,hogy iszunk egy forró teát. Ezért hát bevásároltunk minden hozzávalót, és kerestünk egy megfelelõ helyet a fõzõcskéhez. Ezt a folyó mellet találtuk meg egy vadvízi evezõs pálya szomszédságában. Arra azonban nem számítottunk, hogy a gázfõzõnkbõl majd nem akar kibújni a gáz a nagy hidegben. Így kb. egy órába tellett két bögre tea elkészítése, de legalább meleget ittunk. Reggeli után elindultunk Csehország legérdekesebb formájú kilátoja felé. Ahogy Prága, úgy az oda vezetõ út is felhõs, ködszitálós volt. Amint haladtunk felfelé a hegyre, úgy kezdett kitisztulni az idõ. Fent a kilátó a felhõk felett volt, és emiatt csodálatos látvány fogadott minket.
Délután indultunk Vlasimba. Meglátogattuk Pepát,aki meghívott, hogy aludjunk nála. Este elvitt minket a "klub"-ba (õk így nevezik), ami nem volt más mint a helyi becsületvesztõ. Hajnalban sikerült is haza keverednünk. Másnap vendéglátóink bõséges reggelivel fogattak minket, majd megnéztük Pepa új velorexét. Sajnos még motor nélküli. Utána Pepa megmutatta a munkahelyét, a helyi tûzoltóságot. Alaposan megnézhettünk mindent, így a tûzoltókocsikat, felszereléseket, amik közül néhányat ki is próbálhattunk. A tûzoltóság megtekintése után érzékeny búcsút vettünk kedves barátunktól, majd elindultunk haza. Este még betértünk Oroszlányba, átadtuk a bõrt, hogy minél elöbb rákerülhessen a verseny velora. A fiúk nagyon örültek az új bõrnek, rögtön rá is próbálták. Hosszas beszélgetés után indultunk haza, éjfél körül érkeztünk meg Dunakeszire.
Remek kiránduláson vagyunk túl, még ha most nem is velorexel tettük meg az utat. A sok élmény, látnivaló mindig örömmel tölt el, és tovább növeli bennem a kedvet az utazások iránt.
