Kalandra fel!
Idén is eljött a nap, amikor nekiindultunk a nagy útnak. A találkozó július 26-29.-ig tartott. Csütörtökön indultunk Dunakeszirõl. Sajnos a résztvevõket tekintve nem voltunk sokan, így nem kellett útlezárásokat eszközölni a sok magyar velorex miatt. A lipnicei találkozón kettõ velorexszel és egy lakóautóval vettünk részt, összesen hét fõvel.
A gyerekek miatt szerettünk volna lakóautóval menni, és a velorexet utánfutón vinni magunkal, de sajnos nem sikerült szerezni megfelelõ utánfutót. A busz nagyon jó technikai hátteret nyújtott a két velorexnek, szerencsére egész úton semmi probléma nem történt velük.
Az egyik veloval Karcsi, a másikkal Attila indult a nagy útra. Attila már második alkalommal jött velünk Csehországba- le a kalappal elõtte.
Ami történt:
Csütörtök reggel indultunk Dunakeszirõl, az indulás mint mindig most is csúszott az elõzetes tervekhez képest. Elsõ megállónk Rétságon volt egy gyors tankolás erejéig. A határt átlépve a már jól megszokott úton mentünk Hodonin felé, ez az út a legrövidebb, és a leggyorsabb Csehország felé. Sajnos anyiszor mentünk ezen az úton, hogy már unalmas, próbáltunk hamar túllenni rajta. A sietségünket fokozta az is, hogy Hodoninban találkoztunk Katkával. A szlovák részen csak egy pihenõt tartottunk a gyerekek miatt, de amint láttam Karcsiéknak sem ártott. A rövid pihenõ után megcéloztuk a Cseh határt- persze amikor siet az ember mindig akkor bontják fel az utat- velünk is ez történt. A várakozás unalmát megtörve Era fényképezett néhányat. Miközben szórakoztunk a sorban, megjelent Katka taxival. Elõbb ért Hodoninba a megbeszéltnél, és kitalálta, hogy elénk jön Szlovákiába.
A Cseh határt átlépve kiderült, hogy probléma van egy küldeménnyel, így másnap reggel vissza kell mennünk a városba. A probléma orvoslására kitaláltuk, hogy keresünk egy megfelelõ helyet éjszakára. Hosszas tanakodás után Katka egyik ismerõse segített nekünk egy kitûnõ kemping tippjével. Nehéz volt megtalálni a Hodonintól kb. 20 km-re lévõ kempinget. A kemping minden igényünket kielégítette, volt ott minden: családias hangulat, minigolf, fürdésre alkalmas tó, ami talán a legfontosabb volt a nagy melegben. Az estét a minigolfozás után kitûnõ vacsorával zártuk. Pénteken reggel sátorbontás után indultunk vissza Hodonyinba, de útközben figyelmesek lettünk egy hatalmas szalmakupacra. Persze nem kell engem félteni, a gyerekekre fogtam a dolgot, hogy miattuk álltunk meg, de szerencsére a végére mindenki élvezte a kis kitérõt. A rövid játék után Karcsi elintézte a dolgát, majd irány Lipnice, persze a sok kilométert nehéz lett volna egy fenékkel kibírni, emiatt dél környékén beiktattunk egy ebédet. A pihenõ után Csehország egyik atomerõmûve mellett vitt az utunk. Számomra mindig meglepõ, hogy az emberek mekkora építményeket képesek létrehozni.
Délután érkeztünk meg Lipnicére, nagy örömmel fogadtak benüket, ami szerencsére már megszokott dolog. A velos barátok sorra érkeztek a találkozóra, így gyorsan fogyott a sör. Pitlák egy egész söröshordóval gondoskodott arról, hogy az esti hússütés alkalmával se ürülhessenek ki a korsók, poharak. Természetesen a sõröshordót az újjonan szerzett velo utánfutójával szállította a találkozóra. Az esti hússütést is Pitlákék szervezték, amelyet utólagosan is köszönünk nekik. Karcsi és Attila ismét megpróbálkoztak a lehetetlennel, legyõzni Jirkát és Kamillt sörivásban. A verseny eredménye:2:0 oda. A magyar legények már sokmindenben bizonyítottak, de itt alulmaradtak.
Szombat reggel kezdõdött a tréfás vetélkedõ, amin mi enyhe másnaposság miatt nem vettünk részt, inkább kirándultunk a környéken. Különösebb terv nélkül indultunk el a többi velossal együtt. Megáltunk a dombok között meghúzodó egyik gyönyörû tavacska partján. Idilli környezetben fogyasztottuk el regelinket a természet lágy ölén. Reggeli után kinéztük a térképen a legközelebbi várat, és elmentünk megnézni. Az érdekesség az volt a dologban, hogy a vetélkedõ egyik játékát is pont ebben a várban rendezték, így nyitva volt elõttünk,és sok velorexszel találkoztunk A várnézés után visszaindultunk Lipnicére, de még a város elõtt találtunk egy szép helyet, amely kiválóan alkalmas volt az ebéd elfogyasztására, majd egy kis ejtõzésre. Visszaérkezésünk után fagyiztunk, majd meglátogattunk egy kocsmát, ami csak, egy kerthelységbõl állt. Mint utólag kiderült, a helyi tûzoltóságnak volt valami ünepsége. A tûzoltók sütötték a húsokat, volt grillezés, ökörsütés és szesz minden menyiségben. Sok velorexes tért be, és kellemes beszélgetés kerekedett . Este Pepáék grillpartit szerveztek, amire meghívtak minket is. Bõségesen bevacsoráztunk náluk, a húsok fenségesek voltak. Vacsora után felvetették, hogy menjünk le a városba, mert a tûzoltok bulit tartanak. Élõzene fogadott minket, és a fény effektekrõl a kisváros egyetlen Liaz márkájú tûzoltó teherautója gondoskodott. Volt sörsátor, tánc a fõutcán, hangulatos beszélgetés, és persze fogyott a sör.
Vasárnap reggel csak nehezen keltünk ki az ágyból, mert hosszúra sikerült a szombat este. Szerencsére még sikerült elkapnom mikor Karcsi felkelt. A reggeli eredményiírdetés után érzékeny búcsut vettünk a barátainktól, megvártuk, hogy mindenki elmenjen, és csak utána indultunk. Karcsiék úgy döntöttek, hogy két nap alatt jönnek haza. Sajnos nekem mennem kellett hétfõn dolgozni, ezért azt beszéltük meg, hogy délután kirándulunk, és csak estefelé válunk szét. Így kinéztünk egy várat: Lipnicétõl keletre Polná települést, és nekiindultunk. Útközben meglepõdtünk,amikor egy kis településen két katonai jármûvet és két légvédelmi ágyút találtunk egy kastély kertjében. Polnára érkezve csendes kisváros fogadott benünket.A vasárnapi nyugalomban bejártuk, majd ebédeltünk.
Ebéd után hosszasan búcsúzkodtunk, majd mi elindultunk az autópálya felé, Karcsiék fõutakon mentek. Mi a lakóautóval már estére szerencsésen hazaérkeztünk, Karcsiék csak másnap.
A négynapos kirándulásunk nagyon jól sikerült, élményekben gazdagon tértünk haza, a túrán résztvevõ két velorex kiválóan teljesítette a távot.
Ezúton is invitálok minden kalandra vágyó velorex tulajdonost, szinpatizánst, hogy csatlakozzon hozzánk, és ismerje meg Csehország legszebb tájait, nevezetességeit.
Jelszavunk a következõ: Még nem hagytunk ott senkit!
